Krisztus indulata az egyedüli út az Atyához
„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, a ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén, és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filippi 2:5-11)
Jézus, Isten Fia, aki a mennyben volt és Istennel egyenlő volt, neki nem volt szüksége semmire. A mennyben nincs bűn, mindig Isten akarata megy véghez, de ismerik a jót és a gonoszt.
Mi emberek mindannyian vétkeztünk és bűneinkben voltunk, amíg nem jött le Jézus a földre és nem váltott meg minket. Jézus egyedüli volt a földön, aki egész földi életében is Isten, az Atyja akaratát vitte véghez.
Isten terve
Isten egy bűn nélküli világot teremtett itt a földön, ahogy szoktuk mondani „paradicsomi életet”. Ebben a világban nem ismerték a bűnt, csak a jót ismerték. Isten egy olyan világot képzelt el, ahol ha követik parancsait, akkor itt is, amiképpen a mennyben, egy boldog és örömteli világban élhet az emberiség, ahol nincs bűn, fájdalom és halál.
A bukás
A Sátán, aki korábban a mennyben volt, Istentől kapott feladatot a föld és az emberek őrzésére és segítésére. De a Sátán visszaélt Isten bizalmával és elfordult Istentől, elfordította Ádámot és Évát is Istentől. Kérdezhetnénk miért tette ezt a Sátán, nem volt jó neki a mennyben, Isten mellet?
Nem tudjuk pontosan mi zajlott le, de az írásokból és a jelekből látunk néhány dolgot. Talán irigység, vagy féltékenység támadt gondolataiban? Látta mire készül Isten és félt, hogy az elsőbbségét elveszti? Vagy „csupán” megkérdőjelezte Isten tervének helyességét?
Látjuk, hogy Isten szándéka nem csak földi élet és az ember teremtése volt, hanem a mennyei lények megpróbálása is. Megpróbálta ragaszkodásukat Istenhez és igazságához. „Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.” (Zsidók 12:26) Sátán is tudta mi a jó és mi a gonosz, de amikor Isten megteremtette az embert a Sátán elfordult Istentől.
Isten egy tervet készített, megteremtette a földet és az embert, és a legszebb angyalt tette a föld őrzőjévé. Ebben a próbában elbukott a menny legszebb angyala, elfordult Istentől és még sok angyal is csatlakozott hozzá. Elfordította az embereket Istentől, felkínálva egy Isten nélküli világot. Szándéka az volt, hogyha sikerül az embert Istentől elfordítani, akkor a földön Isten nélküli birodalmat alakít ki, ahol őt imádják az emberek Isten helyett.
Amikor Évát megkísértette a Sátán, világossá vált, hogy el akarja választani őt Istentől. „Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” (I.Mózes 3:5)
A remény – Isten újra megszólítja a embert
Isten első terve megvalósult, a mennyben világossá vált ki ragaszkodik Hozzá, de a föld káoszba süllyedt. Isten terve az emberekkel úgy látszott kudarcot vall. Talán igaza lesz az ördögnek? Isten szándéka, hogy itt a földön az Ő igazsága és mérhetetlen szeretete és jósága megvalósuljon az ember által lehetetlen?
Isten próbálkozott az embert visszafordítani magához. „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta” (I.Mózes 4:7) – mondja Isten Kainnak. A jó és a gonosz tudásának ideje a földön azt eredményezte, hogy nem tudott az ember ellenállni a gonosznak. Oda jutott az emberiség, hogy minden gondolata gonosz volt. „A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” (Zsidók 3:10-12)
Az emberiség megváltása
Valóban nem lehet Isten szeretetében élni ebben a földi világban? Vajon mindig a gonosz győz? Talán Isten is feltette ezt a kérdést a mennyben.
Ésaiás próféta hallja Isten kérdését: „És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” Ésaiás jelentkezett, amikor Isten keresett valakit, aki az Ő szavát közvetíti.
Gondolom így lehetett akkor, amikor keresett valakit arra a feladatra, hogy Isten szándékának, igazságának bizonyságot szerezzen. Isten igazsága az, hogy mindig lehetséges itt a földön a bűnt megvetni és Isten igazságában, szeretetében élni. Erre a kérdésre szeretett Fia jelentkezett.
„Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem. Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.” (Zsidók 10:5-7)
Jézus engedelmessége
Jézus mindenben és mindvégig az Atyja akaratát cselekedte és soha nem engedett a bűnnek. Ez volt Jézus alázata. Egész életén keresztül ezt tette.
Soha nem engedett a Sátánnak, akkor sem amikor arra kérte, hogy mindet neki ad a földön, csak egy dolgot tegyen: boruljon le előtte és imádja őt.
Jézus nem kényeztette a testét és változtatta a köveket kenyérré, nem kísértette és tette próbára Istent, hogy vajon megvédi-e, ha leugrik a templom ormáról, és nem akart a világ ura lenni Isten ellenében.
Mindenben Isten akaratát tette, szolgált az embereknek és nem akarta, hogy neki szolgáljanak, vagy előtte boruljanak le és imádják őt.
Betegeket meggyógyította és nem rekesztette ki őket, a szegényeket nem sanyargatta, hanem segítette és megáldotta őket, a bűnösöket nem köveztette meg, hanem segítő kezét nyújtotta, megbocsátotta bűneiket azoknak, akik őszintén megbánták és hozzá fordultak segítségért és gyógyulásért.
Nem hódolt be a papoknak, a farizeusoknak és írástudóknak, aki képmutatók voltak, de hirdette a szív tisztaságát és menedéket nyújtott a megvetetteknek és üldözötteknek.
Valóságban, élete által mutatta meg a valódi Istent és közvetítette Őt nem csak szájával, hanem életével is. „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (János ev. 1:14)
Papok, írástudók, farizeusok
Bizonyságot tett a zsidóknak, hogy teljesen félremagyarázzák a törvényt és gonoszokká lettek, ördög lett a vezetőjük. Életük képmutató élet volt, mely valódinak tűnt a törvény tekintetében, de szívük és indulatuk gonosz volt. Csak az emberek előtt tetették magukat igaznak, de szívük távol volt Istentől.
Isten nevében, törvény nevében követelőznek és gyilkolják az embereket, saját maguknak pedig tiszteletet várnak el és keresik az emberek hódolatát.
Jézus nem kereste magának a hódolatot, hanem Istent dicsőítette meg, Istenhez vezette az embereket. Ezért gyűlölték őt és lettek irigyek a papok, írástudók és farizeusok és ezért ölték meg őt.
Jézus megdicsőülése
Jézus egész életén keresztül Isten akaratát tette és engedelmes volt testének haláláig.
„Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filippi 2:9-11)
Jelenkor képmutató vallási vezetői
Ma ugyanazt hirdeti a legtöbb vallási vezető, amit Jézus korában hirdettek és ami a Sátán szándéka is. Földi jóléti evangéliumot és földi gazdagságot hirdetnek.
Isten parancsát megvetik és saját parancsokat alkotnak, kirekesztik, üldözik az embereket saját parancsaikkal és igazságukkal. Maguknak dicsőséget és tiszteletet követelnek és várnak el mindenkitől. Míg Jézus magát alázta meg, ők másoktól követelik ezt, és engedelmességet követelnek.
Követelik az emberektől, hogy alázzák meg magukat az úgynevezett „vezetők” előtt, és akik ezt nem teszik meg, azokat megvetik és kirekesztik. Egyesek magukat vezetőknek képzelik, akik uralkodhatnak mások felett. Rájuk nézve az igazság sajnos az, hogy tévelyegnek. Ez nem Krisztus indulata, hanem az ördögé.
A mi utunk a földön – keskeny út
Mennybe vezető út a földön az keskeny út. Istennek nincs szüksége pénzre, gazdagságra, vagyonra és jólétre, hogy bevigyen minket az ő királyságába. Neki semmire sincs szüksége itt a földön.
Neki csak ránk van szüksége, a mi szívünkre, egy egész mennyei indulatra bennünk, egy átadott életre. Ez egy keskeny út, amit kevesen találnak meg.
Isten szeretete őriz meg az ördögi indulattól. Maradjunk meg Krisztus indulatában és Isten szeretetében. Alázzuk meg magunkat Isten hatalmas keze alatt és járjunk szeretetben, úgy ahogy Jézus bemutatta az Atyát az életében. Legyen Isten a mi Atyánk is, és nyújtsunk segítő kezet minden embernek nem keresve magunk hasznát és dicsőséget, hanem szeressük Istent és embertársainkat teljes szívből és teljes erőnkből.